A céhektől az ipartestületekig

 Összeállította: Lipótzy Istvánné

Az ipartestületek őseinek a céheket tekinthetjük, melyeket elsősorban a kontárkodás megakadályozására, illetve a mesteremberek érdekeinek védelmére hoztak létre. Kimondták, hogy csak azok a mesterek űzhetnek valamely ipari foglalkozást, akik a céh tagjai közé tartoznak.

Kecskeméten 1559-ben a szűcsök és a szabók, 1642-ben a szappanosok, 1653-ban a kovácsok, 1556-ban a csizmadiák tömörültek céhekbe.

A céhek saját tagjaikat is megbüntethették, ha azok megszegték az előírásokat, sőt a mesteremberek a céhek és a helyi elöljáróság kettős szorításában voltak. Ha a kenyér többet nyomott a kelleténél, a céh büntette meg a pékmestert, ha meg kevesebbet, akkor a város rótt ki rá bírságot. A kenyér árát szigorúan csak két héttel a liszt árának drágulását követően emelhették.

1698-ban a kecskeméti tanács Dékány György fejősjuhászát azért büntette meg, mert a komáromi Szűcs Istvánnal "hozzá nem illő", cifra ködmönt csináltatott magának. Ezért elvették tőle a ködmönt és megbotozták, a szűcsöt pedig áristomba zárták, ott kellett lefejtenie a cifraságot a ruháról, az egyszerű ködmönhöz számított árkülönbözetet pedig vissza kellett térítenie a juhásznak.

Kecskeméten 1851-ben 753 iparos volt.

A céhek megszűnéséről egy 1860. évi törvény rendelkezett. Helyettük széttagolt, hatósági jogkör nélküli ipartársulatok jöttek létre. Kecskeméten az első ipartársulatok 1872-ben jöttek létre.

Az 1872-ben megszületett első ipartörvény - a céhek szigorú előírásaival szemben - általánossá tette az iparszabadságot. Az iparosok ellenben úgy vélték, hogy a túlzott szabadság a magyar ipar vesztét jelenti, ezért elöljáróikkal együtt azon fáradoztak, hogy az első ipartörvényt visszavonassák, és a jogkör nélküli szakmai ipartársulatok helyett általános ipartestületek jöjjenek létre. Ezt a második ipartörvény tette lehetővé.

Az 1872-es év kiemelkedő fontosságú volt a kecskeméti iparosság életében. A szabadságharc után ebben az évben a városban nyílt meg az első országos ipari kiállítás. Az Országos Iparmű-tárlatot Katona Zsigmond gyógyszerész szervezte meg, aki akkoriban a Kecskeméti Iparegyesület elnöke volt. A kiállításon 575 kiállító vett részt, közülük 288 résztvevő jutalomban részesült. E kiállítás sikerén felbuzdulva rendezett kiállítást 1876-ban Szeged, majd 1879-ben Székesfehérvár. E három országos kiállítás nagyban hozzájárult az ország iparának fellendüléséhez.

Források: Várostörténetek/Kecskemét; Új Szó 2001. május 17.-i száma; Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár: Magyar néprajz - Kézművesség; A Kiskunság statisztikai felmérése 1857-ben Bács-Kiskun megye múltjából.